Noj's The Sims 2 Blog

Az Alphabet Legacy már a tizenkettedik fejezetnél tart. Ez a fejezet egy kicsit szomorúbb, komolyabb hangulatú, mint az eddigiek. Ennek semmi különös oka nincs, csak most így alakult a történet.

Ezt a házat építettem a tizenkettedik generációs örökös, Lucija, és párja, Gilbert Jacquet számára.

Dúsgazdagok, megvan mindenük és nem hiányzik nekik, hogy gyerekük legyen vagy összeházasodjanak.
"Legacy örökös vagyok, gyarapítani kéne a családomat, de nincs kedvem hozzá" - mondja Lucija.

"Ne is gondoljunk most erre" - mondja Gilbert, ahogy magához húzza Luciját...

Így néz ki a a luxusvilla kertje. Két épület van, a fenti képen a hátul épült vendégház látszik.

Itt balra van a főépület, jobbra pedig a vendégház.

Lássuk, mi folyik az egykori legacy házban, ahol már csak két öreg tizenegyedik generációs spare él. A képen Kennet éppen elpáholja Gilbertet.
"Nem vagy jó hatással az unokahúgomra!" - kiabálja Kennet, miközben fojtogatja Gilbertet.
Gilbert, szerintem inkább ne gyere többet ebbe a házba.

Koenraad is itt él még, aki Kennet öccse és a tizenegyedik generációs örökös, Kamilla ikertestvére egyben, meg persze ő is nagybátyja Lucijának, aki Kamilla lánya.
Koenraad megfesti Lucija képét...

... aztán gondosan becsomagolva átadja neki az összes többi ősről készült festménnyel együtt.
"Lucija, vidd magaddal ezeket a képeket az új házatokba és tedd ki őket a falakra. A családunkban hosszú generációk óta az a szokás, hogy az örökösök festményét mindig felakasztjuk a házban."
"Hát, jó" - mondja Lucija.

Itt van megint az új ház, ez éppen a főépület nappalija. Lucija tanul, mert a karrierje az egyik legfontosabb dolog a számára. Oktatási miniszter szeretne lenni egyszer.

Gilbert is tanul, ő az Athletic karrier csúcsára vágyik.

Ezt a képet az egyszintes vendégház nappalijából készítettem.

Lucija munkába indul...

... Gilbert egyelőre még nem kapta meg az áhított állást, ezért addig otthon edzi magát.

Pihenésképpen hóembert épít.

A régi házban, akár egy másik dimenzióban, más évszak van, nem tél, és itt tartják meg Kennet lányának, Kristinnek az esküvőjét. A vőlegénye a híres Malcolm Landgraab IV.

Kennet utálja az esküvőket (Romance Sim), így aztán alsógatyában vesz részt a szertartáson.

Azért egyetlen lányod esküvője kedvéért normálisan is felöltözhettél volna!
Na, mindegy...

A lagzi nagyon jó volt, jól szórakoztak a vendégek.
Malcolm éppen Gilberttel barátkozik és jól megértik egymást. Biztos zsíros ingatlanügyletekről beszélgetnek.

Kristin a limuzinhoz pucol.

És aztán a nászút után beköltöztek a nagy Landgraab birtokra.

"Szeretlek, Malcolm" - mondja Kristin újdonsült férjének. "Gyereket akarok."
"Ö, máris?"

Na, ez idegesítő! Ez megint a fő legacy ház, ahol a Lucijának átadott róla készült festmény így jelenik meg! Még szerencse, hogy az ősökről készült pótolhatatlan képek jól látszanak! Luciját megfestettük újra.

Kennet öreg már és nem vigyáz eléggé magára. Alsóneműben kertészkedett vagy randizott vagy nem is tudom már mit csinált a tűző nyári napon, de nem sikerült időben visszamenekülnie a házba és napszúrás következtében elterült az ajtó előtt.
Nagyon megijedtem, hogy így végzi, mert semmit nem lehetett vele csinálni, nem tudtam felébreszteni, hogy segítsek rajta.
Szerencsére pár óra múlva felkelt és jobban lett.

Az Alphabet étkezde azóta már elérte a 10-es szintet. Ezen a képen még együtt dolgozik benne a két öreg fivér: Kennet összeszedi a használt tányérokat, Koenraad éppen egy vásárlóval beszélget, aki pedig Kennetről áradozik.
Kennetnek sok szeretője van, de nem elég, az életcélját (20 szerető) sose érte el.

Egyik este otthon az ebédlőben érte a halál.

"Kennet, hát miért hagytál magamra? Pont most találtam fel a vacsorát!"

Szegény Koenraad másnap egyedül nyitotta meg az étkezdét.

Felhívta a család egyik régi barátját, Hildát, a robotot, és megbízta vele, hogy vezesse az üzletet. Ő inkább pihenéssel szeretné tölteni élete hátralévő részét.

Így is lett, Koenraad egyedül éldegélt ezután a nagy korábbi legacy házban, míg meg nem halt és le nem került az ő urnája is ide a családi kriptába.

Vessünk egy pillantást a tizenkettedik generációs spare-ek életére. Ők még mindig a szüleik, Kamilla és Demi házában élnek és bár már mind felnőttek, nem igazán van kedvük felnőtt módjára élni. Üldögélnek a jacuzziban naphosszat és az időjárásról beszélgetnek.
De ez nem is baj, nem rajtuk áll a család sorsa.

Ennél nagyobb baj, hogy a fentiek húga, Lucija, az örökös, sem tervezi tovább vinni a vérvonalat.
Ezen a képen éppen azt ünneplik kedvesével, Gilberttel, hogy utóbbi végre elkezdett az Athletic karrierben dolgozni.

Mindketten rengeteg időt töltenek szorgalmas tanulással, hogy minél előbb előléptessék őket.

Gilbert aztán megöregedett, ő jóval idősebb Lucijánál.

Lucija elérte az életcélját...

... oktatási miniszter lett belőle.

Ezt is meg kell ünnepelni.

Teltek az évek és Lucija is megöregedett, amitől ő totál kiakadt, Gilbert meg viccesnek találta. Pedig utóbbi meg bűzlik.
Dehát ha Lucija öreg és nincs gyereke, akkor ki az új örökös??

"Sziasztok! Az én nevem Motya Alphabet. A fenti kép még tini koromban készült, azóta már felnőttem."

"A szüleim sosem akartak engem, véletlenül lettem. Amikor az anyám terhes volt velem, a nagymamám próbálta megértetni vele, hogy nem lehet mindig csak az élvezeteknek élni és vállalnia kell a felelősséget értem, de a szüleim nem akartak a nyakukba venni, mert fontosabb volt nekik a karrierjük. Sajnos sosem szerettek engem."

"Hatalmas házukhoz egy vendégház is tartozott és megbeszélték a nagyimmal és a feleségével, hogy ott fognak ketten felnevelni engem."

"A nagyim és a pótnagyim örömmel vállalták ezt a feladatot."

"Ők mindketten nagyon szerettek és boldog gyerekkorom volt velük."

"Csak azt nem értettem meg kicsi koromban, hogy miért vagyok bezárva abba a házba és miért nem mehetek ki soha a kertbe játszani."

"A nagyim néha sóhajtva ölelt magához..."

"... de amikor rám nézett, akkor mindig mosolygott."

"A pótnagyim, Demi is ugyanannyira szeretett."

"A születésnapjaimat mindig hármasban ünnepeltük."

"A nagyi még dolgozni sem járt el, úgyhogy mindig velem volt. Csak Demi dolgozott."

"Iskolás kislány vagyok már ezen a képen."

"A nagyi és Demi mindig mondta, hogy nagyon szép kislány voltam."

"Mindent nekik köszönhetek, még magániskolába is bejuttattak, csak hogy jobb oktatást kapjak."

"Akkor mehettem ki életemben először a házból, amikor iskolába mentem, de suli után rögtön vissza is kellett mennem. A szüleimet nem volt szabad zavarnom, nem beszélhettem velük."

"Egyetlen barátom a másodunokatesóm, Kristian volt. Sokszor átjött suli után és együtt játszottunk. Ő a nagyim testvérének, Kennetnek az unokája, a híres Malcolm Landgraab fia. Van egy ikertestvére is, Morgana."

"Ahogy nőttem, egyre többet lehettem kinn a kertben, de a főépületben nem tölthettem sok időt. A férfi, akivel úszom, a nekem kiszemelt pár, a neve Vince Turner. Az anyám is látszik ezen a képen, amint a medence partján sétál. Elviselte a jelenlétemet, de sose szólt hozzám."

"Tudom, furcsa látni, hogy ekkora kislánynak felnőtt férfit szemelnek ki párul, de ő nem öregszik, mert townie, úgyhogy megvár. Így van ez."

"Vince lelkesen tervezgette a jövőt a szüleimmel. Alkalmazkodott a helyi szokásokhoz, és kisgatyában ült asztalhoz, akárcsak az apám."

"A pótnagyim, Demi gyakran olvasott nekem meséket, amiket nagyon szerettem hallgatni."

"A következő szülinapomon is hármasban voltunk."

"Miután tinivé változtam, bementem a fürdőszobába, hogy szemügyre vegyem új külsőmet, és amikor onnan kijöttem és megláttam a két öreg hölgyet, akiknek minden boldog percemet köszönhetem, megértettem, hogy milyen sokat tettek értem."

"Szorosan megöleltem a nagyit..."

"... aztán Demit és megköszöntem nekik mindent, de mindketten azt mondták, hogy nincs mit megköszönnöm, hiszen én aranyoztam be öreg napjaikat."

"Így hát hálám jeléül továbbra is szorgalmasan jártam suliba és jól tanultam. Ez volt a legkevesebb, amit tehettem."

"Az első csókot a másodunokatesómtól, Kristiantól kaptam. Lehet mondani, hogy fúj, dehát rokonok vagyunk, de nem volt ebben semmi komoly, nem jártunk vagy ilyesmi, csak kipróbáltuk."

"Demi egyik nap furcsára vágott frizurával jelent meg otthon, akkor készült ez a kép."

"Jól állt neki végülis, de én arra tippelek, hogy valami hiba lépett fel a mátrixban játékban, amiben élünk. Később magától visszaváltozott a haja."

"Amikor már tini voltam, egyedül is kimehettem úszni..."

"... ezenkívül el kellett kezdenem megtanulni azokat a dolgokat, amiket a családunkban minden örökösnek meg kell tanulnia. Az egyik ilyen a kertészkedés, és festeni is tanultam."

"Életem első telén készült ez a kép. Így van ez, ha napokban mérjük az életünket, tíz nap alatt növünk fel és öt napig tart egy évszak."

"Az egész házunkat belepte a szép fehér hó, a suli is bezárt, és én boldogan építettem hóembert a kertben. Már nem is hiányoztak a szüleim, akik eldobtak maguktól."

"Megismertem végül Kristian ikertestvérét, Morganát is. Egyik nap elsétált a házunk előtt és köszöntem neki."

"A nagyi és Demi olyan boldogok voltak mindig együtt, hogy öröm volt nézni."

"Demi az életcélját is elérte, ami az Adventurer karrier csúcsa volt. Én is ugyanezt az életcélt tűztem ki magam elé!"

"Közben elkezdtem érdeklődni a virágkötészet iránt, és elhatároztam, hogy ha sikerül jól megtanulnom ezt a mesterséget, akkor nyitok majd egy kis virágüzletet felnőtt koromban. Remélem, hogy jövedelmező vállalkozás lesz! A pénzszerzés nagyon fontos számomra, hiszen Fortune Sim vagyok."

"Az első margarétacsokor, amit készítettem, a konyhapultot díszíti. Drága pótnagyim, Demi is látszik ezen a képen."

"Addigi boldog életem akkor kezdett összeomlani, amikor Demi meghalt."

"Tudtam, hogy Demi hosszú életében mindent elért, amit akart és boldogan távozik..."

"... de én akkor is keservesen sirattam."

"Rossz volt látni azt is, hogy a nagyi mennyire sírt."

"Próbáltam vigasztalni, de igazából akkor nem rám volt szüksége."

"Rég nem látott rokonokkal találkozott inkább és velük beszélgetett a múltról, mint például Kerivel, aki a földönkívüli származású féltestvére."

"És összejött egy szerelő hölggyel is, amit én egyáltalán nem bántam, nem éreztem úgy, hogy megcsalta Demi emlékét vagy ilyesmi. Tudtam, hogy csak a fájdalmát próbálja enyhíteni."

"A szüleim közben azzal voltak elfoglalva, hogy még meg sem született lányomnak párt találjanak, vagyis összeszedtek egy csomó csótányirtót, hátha van köztük szép, de mind ronda és / vagy nő volt. A csótányirtók persze nem értették, mit kéne keresniük annyian abban a nagy házban, úgyhogy játszottak egyet, aztán megbeszélték, hogy elmennek sörözni."

"A nagyit is elvesztettem aztán. Halálakor nálunk volt egy szerelő, vele együtt sirattuk."

"A nagyi halála után Demi urnáját és az övét is átadtam a másodunokatesómnak, Kristiannak, és megkértem, hogy vigye el az őseink kriptájába a korábbi legacy házba."

"Ezek után teljesen egyedül maradtam és nem tudtam, hogy mitévő legyek."

"Éjszakákon át csak kötöztem a virágcsokrokat egymás után..."

"... aztán eljött az az este, amikor utoljára hajtottam álomra a fejemet tiniként."

"Másnap sütöttem egy szülinapi tortát magamnak és egyedül fújtam el rajta a gyertyákat."

"Felnőttem. Most már senki sem szólhat bele abba, hogy hol és hogyan éljek."

"Berontottam a főépületbe, ahol a szüleim laknak és kérdőre vontam az anyámat. Azt mondta, nem tartja magát hibásnak, ő megmondta, hogy sosem akart gyereket, de belekényszerítették ebbe a helyzetbe a családi szabályok."

"Aztán megtettem az egyetlen ésszerű dolgot, amit tehettem. A szüleimet bezártam a vendégházba pontosan úgy, ahogy egykor ők zártak be engem oda a két nagyimmal, én pedig beköltöztem a főépületbe. Hátha ebből tanulnak valamit."

A Motya az orosz Matvey vagy Matrona nevek becéző fomája, ezek pedig a Matthew orosz formái. Késő latin nyelven a jelentése: hölgy.
Motya személyisége: Libra, Sloppy 1, Outgoing 9, Lazy 2, Playful 10, Nice 10
Életcélja: Top of Adventurer
Ő tehát az egyetlen tizenharmadik generációs sim, úgyhogy egyedül rajta áll a család további sorsa. Reméljük, hogy vállalja ezt a feladatot.

*CC: Nouk, Purplepaws, BerneseLand, lidiqnata, Goldeneyes, Ily, Simkitty181, Cool Sims, XM Sims 2, Shoukeir, plasticbox, jon119, iCad, Sup@tramp, Sarah