vasárnap, június 18, 2006

Az eddigi legszomorúbb fejezet következik. :( Az a furcsa, hogy pont akkor, amikor az én életemben is történt valami nagyon szomorú, pont akkor vesztettem el egy simemet is. :( Utóbbi nem is rázna meg annyira, ha egyébként minden más rendben lenne. De ez a blog nem az én életemről szól, úgyhogy inkább a legacy családról írok tovább.

Ez itt egy vendég. Előbb próbálta ki a medencét, mint bármelyik simem, mert nekik alig van idejük.

Valahogy a feje tetejére állt minden. Olyan álmosak, hogy észre se vettem, de Goopy és Evander egy ágyba bújtak maguktól. Úgy látom elég jó haverok lettek! De ez nem is baj.

Lauren!!!! Megint a halálán van! És nem is tudom, miért! Mondom, nem tudtam figyelni rájuk, és láttam, hogy Benjamin szelleme megint ott mászkál a házban, de nem figyeltem, és most vagy ő ijesztette halálra szegénykét, vagy éhenhalt. :(((

Pratima környörög az életéért.

Választani kell a Halál csontos kezei közül.

Rosszul választott!!!! :(((((((

A kimerültségtől elájul és a szeméttel borított padlóra zuhan.

Lauren!!!!! :((((((

Polona siratja a fia kedvesét.

Balra Lauren, jobbra Benjamin sírja. Azért alakítottam ki egy ilyen temetőt, mert lehet, hogy az az átkozott Benjamin-szellem ijesztette halálra szegény Laurent. És nem akarom, hogy többet bemenjen a házba, és valahol olvastam, hogy a szellemek legtöbbje nem tud átmenni az ilyen falon. Szerintem Benjamin nem tud, mert mindig az ajtókon keresztül közlekedett. Hát majd kiderül... Persze ezután Lauren is szellem lesz, és egyes szellemek meg minden falon át tudnak menni...

Evander festeget. Semmi nyomát nem látom rajta annak, hogy hiányozna neki a halott szerelme...

Közben Pratima fia, vagyis Evander unokaöccse, a kis Cesare, megnőtt! Csúnyácska szegény, mint az apja, a postás.

Amíg megint nem oda koncentráltam, hogy melyik sim mit csinál, Pratima megevett valami romlott kaját, és beteg lett. Szerencsére van pár szabadnapja, ezért nem engedem munkába, hogy kiheverje a nyavalyát.

Amikor magához tér, örül a kisfiának. :)

Evander átpasszolja a fiát, Olavit, a nővérének, amikor munkába kell mennie.

A kukát már megint ki rúgta fel?!?!?! Mintha nem lenne elég bajom...

Evander hotdogárus. Messze még az életcél, a mesterszakácsság, de azért halad.

Ijesztő ez a tememtő a sötétben. Tudom, hogy csak rajz, de akkor is ijesztő...

Pratimának annyi baja van éppen, hogy semmihez sincs kedve buborékfújáson kívül. Evander hazaér a munkából.

Ez éjjel 1 körül történt. Kicsit felborult az életritmusuk.

Hajnali 3: Pratima pizsiben bowlingozik.

Másnap: Polona bilizteti nagyobbik unokáját. Közben belelóg a teste az ajtóba... Siméknél előfordul az ilyen.

Evander és szegény félárva fiacskája, Olavi.

Pratima és az ő fia.

Goopy tanul az előléptetés érdekében. Ő már szépen halad a sztársportolóság felé vezető úton!

Pratima még mindig beteg. :( Aggódom érte, mert már napok óta nincs jól, és hiába pihentetem, nem javul. :(

Aztán Olavi is megnő. Itt Goopy tartja a karjában. Olavi szép fiúcska lett, nem olyan csúf, mint az unokatesója. Olyan, mint a néhai anyja. :(
A következő fejezetben sejtelmem sincs mi fog történni, csak remélni merem, hogy semmi rossz! Szellemeket a fallal körülvett temető megépítése óta nem láttam. Reménykedek, hogy nem is fogok!

Nincsenek megjegyzések: