A számlákat természetesen továbbra sem fizeti be, és ezúttal ennek a mosogatógépe látta kárát. Hát, legyen. Ez sem tragikus, mert ezentúl majd egyszerűen kidobálhatja a koszos tányérokat a szemétbe, hiszen azokból végtelen számúval rendelkezik. (Mosogatója nincs, sose teszek olyan sim házba, ahová mosogatógépet is tehetek.)
"Én macsómen vagyok, nem fázok a legnagyobb hóban, a háztetőn, a nyári öltözékemben sem!" Jól van, Markus, elhiszem...
"Affene, kipottyantam a gömbből a hóba."
"Sebaj, lefestem ezt a szép, téli tájat." Ez remek ötlet, de látom ám, hogy a hőmérőd megint kékben van, tehát fázol. Előttem nem tudsz semmit sem eltitkolni!
"Na jó, jó, igen, fáztam, ezért beültem ide melengetni a hátsómat." Végre egy épeszű ötlet!
Hm, lehet, hogy túl gyorsan ítélkeztem, és Markus mégsem iszákos, csak ásványvizet vedel a turmixokon kívül? De ezekből aztán hihetetlen mennyiséget meg tud inni! Van olyan nap, hogy mást sem csinál, csak issza őket egymás után, aztán pisil, aztán megint issza őket, aztán pisil, stb. Végül elálmosodik, és lefekszik aludni. Közben még a mögötte látható mocskot érdemes megfigyelni. Ezt valamiért nem hajlandó megtisztítani, pedig azért nagyjából rendet tart maga körül.
"Khm, te nyúl. Éppen fürdök. Nem hagynál békén legalább most az egyszer? Különben is, tényleg azt hiszed, hogy a te társaságodra vágyom??"
"Feladom. Eldöntöttem, hogy öngyilkos leszek. Itt fogok heverni, amíg éhen nem halok."
"Komolyan beszélek ám! Itt fogok ülni, amíg el nem jön értem a Kaszás." Markus, ez engem nem hat meg.
"Grrr, csak kerülnél a kezem közé, én úgy elbánnék veled! Ennyi szenvedést okozni nekem, szegény simnek!" Markus, ez még kevésbé hat meg. És mellesleg nem én okozok neked szenvedést, hanem te saját magadnak.
Markus megint más módszerhez folyamodik. "Éhes vagyok! Kérlek, etess meg! Csak te menthetsz meg az éhhaláltól! Ha nem adsz enni, a te lelkeden fog száradni a halálom." Bocsi, de ezzel sem tudsz meggyőzni. Vagy csinálsz magadnak enni, vagy éhenhalsz, nekem tökmindegy.
"Jó, akkor megmutatom, hogy nem félek a haláltól! Kijövök ide a kedvenc gömbömbe, pedig már tényleg az éhhalál szélén állok, látod?" Látom, és érdeklődve várom, hogy mi lesz ebből. (Az lett, hogy végül meggondolta magát, és főzött magának egy adag spagettit...)
Először használja a távcsövet, sajnos pont nappal, így csillagok helyett csak a szomszédait tudja kémlelni vele. Mindjárt itt lesz egy dühös szomszéd, azt hiszem.
Itt is van, és még Markusnak áll feljebb! "Te hülye, most mit zavar, hogy leskelődtem utánad? Nem érted, hogy ez az egyetlen szórakozásom? Engem itt kínoznak!!" Na persze, Markus! Kínoznak. Egy luxusvillát tettem alád, de te nem tudsz mit kezdeni vele!
A szomszéd még morgott egyet, aztán elvonult.
"Fázom és éhes vagyok." Nos, akkor ne sétálj a tetőn kisgatyában, hanem menj le a konyhába enni! (Itt már tavasz volt, de még nagyon hideg. Főleg alsóneműben, ugye...)
"Fázok, ezért fejest ugrok a jacuzziba, bár már megint majdnem az éhhalál szélén állok." Markus, neked minden problémára olyan egyedi megoldásod van...
"Figyu, nem veszed észre, hogy a legnagyobb probléma ez a kiba nyúl?! Folyton eltereli a figyelmemet, és azért nem tudok a szükségleteimre figyelni." Fú, oké, és mi lenne, ha egyszerűen kikerülnéd, és mennél a dolgodra?
Megint itt a behajtó, és ezúttal az egyik cserepes pálmafát viszi. "Nagyon" fog hiányozni...
Vajon Markus végül tényleg halálra éhezteti magát, még mielőtt kifogyna a hűtőiből a kaja? Vagy rájön (amire én már rájöttem), hogy az italokkal is csillapíthatja valamennyire az éhségét, és azokon fog eléldegélni amíg meg nem unom ezt az egészet? A folytatásban kiderül. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése